Gyermekként először 1991-ben jártam Németországban a szüleimmel. Röviddel a rendszerváltás után voltunk, itthon még nem sok minden változott. Bezzeg az árubőség ami ebben a bevásárlóközpontban volt, szinte hihetetlennek, álomszerűnek tűnt nekem. Kaptam is ajándékba egy biciklire szerelhető digitális kilométerórát, itt ilyet a környéken akkor még egy gyerek sem látott.
Micsoda gazdag ország! - gondoltam útközben a kocsiban, amikor megálltunk egy benzinkútnál. "Herren" és "Damen" ez volt a WC ajtóra kiírva, nem a szokásos piktogrammok. Nagy nehezen kitaláltam, hogy a Damen az mégiscsak a dámára hasonlít, valószínű, az nem a jó ajtó. Ekkor arra gondoltam, talán mégiscsak jó lenne ebből a nyelvből többet is megérteni. Hát így kezdődött...
